Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Éhség
 
  Europarkban vásároltunk és vettem a 3 éves  lányomnak egy szelet rétest. Leültünk és elkezdte enni. Rám nézett és ezt kérdezte: 
- Anya, te nem vagy éhes? 
- De, nagyon éhes vagyok! 
   - Nem baj, majd otthon eszel! 
 
 
A szeretet a gyerek szemével:)

 

   Kép  
"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet."
Rebeka - 8 éves
 
 "Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved."
 
Zsolti - 4 éves

 

Kép

 

 

 

 

"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást."

Karesz - 5 éves

"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat,

anélkül, hogy te kérnél az övéből."

Kriszti - 6 éves
 

"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy."
Teri - 4 éves

 

"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e."
Dani - 7 éves

 
 
 "AKép szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak."
 
 Emília - 8 éves

"A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van."

  "Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."

 Robi 7 éves

  

"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezdd, akit utálsz."
KépNikolett - 6 éves

 

 

 

 

 

 

 

"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd."

 
Nóri - 7 éves
 

 

"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást."

Tomi - 6 éves

 

      Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 "A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem."
Csilla - 8 éves

 

 
"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti  puszit mielőtt elalszom."
Klári - 6 éves

 

 

 

"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak."
Eszter - 5 éves

 

 Kép
 

 

 

 

 

 

 

 


"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."
Krisztián - 7 éves

 

 

"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele."
Marika- 4 éves

 

 

Kép
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni.
Laura - 4 éves
  

 

"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."
Judit - 7 éves

 

"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan."

Márk - 6 éves

 

 

80917747_10658152_7089506.jpg

 

 

 

Móra Ferenc : A szánkó
 Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna. Nem is fagyott el se keze, se lába, mint nekünk.  Legkülönb mulatság mégis csak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt.
 Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.
- Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne - biztattak a bíró fiai. Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni. Így tartott ez egy hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot? - Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogta félősen Jánoska -, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig! Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát: - Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied. Pali még jobban rákiáltott:
- Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellő, gyi Bogár!
Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két   gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor  igyekeztünk elhordani az irhát. Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket. Ekkor énnekem egy gondolatom támadt: - Jánoska, van egy hatosod?
- Volt tavaly, de labdát vettem rajta.
- Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót. Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak. Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára. Megvolt a szánkó. Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott. Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt. Hanem az udvar kicsi volt.
Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki se lát. Közökön, zigzug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta a tetőkről az arcunkba a havat, de nem törődtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz!
Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.
- Megállj, Ferkó - mondja a Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan alszik.
Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre.
Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.
Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim - sóhajtozott az öregasszony. Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót.
Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele.
 A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jól esik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jól esik jót tenni a szegényekkel.

 

 

Hogyan járt a kiskutya a bevásárlással? 
Kutyamamának annyi gondja, baja volt, hogy azt sem tudta, hol a feje, hol a lába..Éjjelenként a tolvajokra kellett vigyáznia, Napkötben, meg varrt mosott főzött bevásárol 
 -Figyelj csak csimotám! -Szólt rá a fiára. -Szaladj el az üzletbe, és hozzál kenyeret, kiflit, meg kávét. S hogy el ne feledkezz valamelyikről, jól jegyezd meg: Mindhárom ugyanazzal a betűvel kezdődik.
Szalad a kiskutya, és egyre csak ismételgeti: kenyér, kifli, kávé...kenyér, kifli, kávé....
Igen ám, de találkozik egy nála kisebb kutyussal.
-Gyere játsszunk egy kicsit ! - pitizett a kutyuska...
Így hát először fogócskáztak egy keveset, majd bújócskáztak. Aztán árkot ugrottak.
-Amikor a  legjobban érezték volna magukat, a kisebbik kutyusra valaki szigorúan rávakkantott:
-Azonnal gyere haza!
A kisebbik kutyus elment, a nagyobb egyedül maradt.
Ettől aztán eszébe jutott nyomban, hogy az árokparton van, s nem a boltban...
- Az üzlet innen már csak egy ugrásra volt. A kiskutya blépett, mélyen meghajolt, és nagyot köszönt::
-Jónapot Kacsa bácsi! Három valamit kérek!
-Valamit - valamit... De mit? kérdezte Kacsa Benő a pult mögűl.
-Azt elfelejtettem.
-Emlékezz csak vissza, miért küldött az anyukád?
- Tudom már!!! -derült fel  a kiskutya arca. -Azt mondta, hogy el ne feletkezz valamelyikről, jól jegyezd meg: mindhárom azzal a betűvel kezdődik....
Jaj, melyik lehet az???
A kiskutya tanácstalanul vakargatta a fejét.
-Véletlenűl nem p betű: paraj, paradicsom, paprika?
  Próbálkozik a segítséggel Kacsa Benő kereskedő.  -Nem , nem, nem... Én a parajt nem szeretem. Az olyan nem jó!
-Lehetne talán r is: répa, retek, rizs...Nem, nem a rizs sem jó.. !
-És mondjuk a sz???  Nem... Azaz hogy igen! Biztosan az sz lesz az: Szalámi, szalonna, szafaládé..!!!
Az ám, nyám-nyám! De jó hogy már tudom, miért küldött az anyám !!!   
 
 
 
 

 

Átyim Lászlóné

Telhetetlen medvebocs

Kedves apró medvebocs
Az erdőbe kullogott
Meglátott egy odvas fát,
Melyből a méz csurdogált.

 


Mi jutott az eszébe
Hazaszaladt sebtébe
Megmarkolt egy nagy csuprot
Melybe mézet csurgatott

Lepihent a fa alá
Édes mézet nyaldogál
Mind megette a mézet
Fájt a hasa szegénynek

Lassan haza ballagott
Fájdalmába brummogott
Többé ilyet nem teszek
Túl sok mézet nem eszek
                          

 

 

 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.